Sütő András egyik nagybátyja Gyümölcsoltó (Székely) Gergely kertről kertre lopakodva nemesítette a gazdáikkal együtt csendesen száradozó mezőségi fákat. Csaknem minden faluban volt egy-egy ilyen oltóember. Egyik faluban azt találták ki, hogy a tétlenségre kárhoztató fagyos téli napokon seprűt kössenek. A hozzávaló cirok rendelkezésükre állt. És létrejött a „seprűgyár”, hiába csúfoltak egyesek, jó pénzt hozva a házhoz. Az oltóembereket a „kívülállók”, bolondnak tekintik. Az ilyen legyintgetők után rendszerint nem marad semmi. – Az oltóemberek manapság egyre ritkábbak. Erdély újjászületéséhez új oltóemberek kellenek. /Bölöni Domokos: Oltóemberek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./
